Home MÚLT Ezrek könyörögtek a csodaszerért

Ezrek könyörögtek a csodaszerért

SHARE

A Béres Csepp miatt majdnem börtönbe is került a 94 éve született kutatóorvos.

A Béres Cseppet a Záhonyban született id. Béres József alkotott meg az immunrendszer természetes támogatójaként 1972-ben. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett és Széchenyi-díjjal jutalmazott kutató ma ünnepelné 94. születésnapját.

A nyomelemeket komplex formában tartalmazó humángyógyászati készítménynek szánt Béres Csepp kezdetben sok nehézséget okozott megalkotójának. Egyfelől ezrek könyörögték tőle a csodaszert, másfelől kuruzslás vádja és börtön fenyegette, ami a segíteni szándékozó kutatót erősen megviselte.


kép: Beres.hu

1976-ban mégis sikerült bejelentenie szabadalmát, készítménye két év múlva pedig már gyógyhatású készítményként forgalomba is került, amit 2000-ben hivatalosan is gyógyszerré nyilvánítottak. Pedig az összetétele mit sem változott.

Noha Béres József az életelixírként ismert cseppjéről lett híres, az állatok egészségvédelmét szolgáló, nyomelemtartalmú takarmánykiegészítő Stibol termékcsalád kifejlesztése is az ő nevéhez köthető.

Az életét a mások szolgálatába állító kutató örök nyughatatlansága máig szép példája az álmok megvalósításának és a lehetőségek megragadásának.

Hiszen a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Záhonyban 1920. február 7.-én született Béres József dolgozott fűrésztelepen, volt gyári munkás, szakkertész, majd katona, ki szolgálati ideje alatt levelezőn kezdett középiskolai tanulmányokba, de félbe kellett hagynia, mert Kárpáton túli területekre vitték frontszolgálatra.

A háborúból 1945. júniusában olyan sérülésekkel tért haza, aminek következtében bal válla és karja megbénult, így 1947-ig hadigondozottként élt, de családja jövedelmét kertészeti munkával kellett kiegészítenie. Ugyanis még abban ez évben megházasodott. Egy évvel később sikerült leérettségiznie, s még ugyanabban az évben leánya, Katalin is megszületett. Fiuk, József pedig 1952-ben jött világra.

Ezután volt szövetkezeti ügyvezető Záhonyban, építőipari munkás Nyírmadán, majd Laboratóriumvezető az Állami Mezőgazdasági Gépállomás kisvárdai laboratóriumában.

Megismerési vágya további tanulásra ösztönözte, így 1961-1965 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának hallgatója volt, ahol 1965-ben agrármérnökként szerzett diplomát.

Ekkor már egy éve a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet tudományos munkatársaként dolgozott, 1989-es ott tartózkodásáig pedig az intézet Tudományos Tanácsának tagjaként is szolgált. Általános élettanból és agrobiokémiából 1968-ban tett “Summa cum laude” minősítéssel doktori szigorlatot „A jód agrokémiai és fiziológiai jelentősége, különös tekintettel a burgonya leromlására” címmel.

De még mindig több érdekelte. 1955-1972 között talajtani, analitikai, talajgenetikai, térképszerkesztési, üzemtani, kórélettani, környezetvédelmi, kemizálási, tápanyag-gazdálkodási tanfolyamokat végzett, 1973-1976 között pedig másodállásban a Kisvárdai Járási Kórház laboratóriumában munkálkodott.

Ebben az időszakban alkotta meg (1972-ben) a nyomelemeket és ásványi anyagokat speciális összetételben tartalmazó humángyógyászati készítményét, a későbbi Béres Cseppet.

A humángyógyászati készítmény az immunrendszert erősíti, szedését kiegészítő terápiaként ajánlják tumoros betegségben szenvedők általános állapotának, közérzetének javítására, mivel segíti a műtétek utáni felépülést, de fáradékonyság, álmatlanság, gyengeség és étvágytalanság esetén is segíti a jó közérzet helyreállítását.

Ez a sokféle alkalmazhatóság igencsak gyanús lehetett akkoriban, mivel 1975-ben kuruzslás vádjával bűnvádi eljárás indult ellene.

Ez igencsak megviselte a börtönnel fenyegetett kutatót, ám készítményének egy évvel később mégis sikerült szabadalmat kérnie. Így a Béres Csepp 1978-ban került kereskedelmi forgalomba, tíz évvel később pedig társadalmi kezdeményezésre a Béres Alapítvány is megalakult.

Ez egy év múlva Béres Részvénytársasággá vált, melynek Béres József nem csak egyik alapítója, igazgatóságának tagja, de tudományos munkatársa, 1993-ban pedig a Béres Részvénytársaság elnöke is volt.

Fordulatokkal teli életéről könyveket írtak, filmeket forgattak, tudományos munkájáért pedig 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2002-ben pedig Széchenyi-díjjal tüntették ki.

A köztiszteletben álló kutató a nevét viselő cégcsoport elnökeként, és a szintén nevét viselő alapítvány tiszteletbeli elnökeként élt visszavonultan Kisvárdán, majd 86 éves korában, 2006. március 26-án rövid betegség után hunyt el Budapesten.

A megismerési vágyából, fáradhatatlan kutatásából megalkotott Béres Csepp ma is sokak életén könnyít, életútja pedig minden elhivatott ember számára jó példaként szolgál.